És ámulok, hogy elmúlok...

És ámulok, hogy elmúlok...

Nem értem a mostani napokat, felülemelkednek rajtam. Olyan az életem, mintha aludnék egy nagyon mély, fejben rendkívül csendes álmot. Elvesztettem a gyeplőt... Szépen lassan csúszott ki a kezemből...

Fogalmam sincs mit tegyek. Most voltam 4 hónapos munkanélküli - nevetséges évforduló, igaz? Szerintem inkább elkeserítő... Annyira igyekszem a felszínen maradni, de nem tudom kikapcsolni az állandóan belém ütköző és rám ragadó problémákat... Mindenkinek a problémája az én nyakamban is van, nem csak azért, mert rám rakják, nem mindig van így, hanem mert felveszem, mert felelősséget érzek, de mégis... Annyira telítődtem, hogy az agyam hallgat.  Érted!? Érted ezt!? Hallgat! Néha csendben tűr, megtörten, ahogyan a szívem is. Miért nem szól hozzám senki bentről...
Ez a legfájóbb, hogy belül csend van... Nincs lüktetés, nincs élet... Halál vagy a maga kegyetlen csendes, méltóságteljes valójában.

Éreztél már olyan automatikusságot, hogy nem gondolkodsz, de folynak ki a szavak a szádon. Ha nem is mindig a megfelelőek... Én annyira igyekszem kitölteni magamban az űrt... De ... nem megy, egyedül nem. De hát senki nem veheti fel helyettem az igát...

Mindig más problémáival vagyok körülvéve, mindig aggódom valamiért vagy valakiért... Olyan rossz barátnak érzem magam... És azt hiszem az is vagyok.

Gyerekkoromban, mikor lettek barátaim mindig elköltőztünk és én a szégyen és a távolság miatt nem írtam nekik. Azért szégyelltem magam előre is hogy ki fogják nevetni a soraimat, pedig miért nevetnék? És csekélynek éreztem magam ahhoz az univerzumban, hogy én, a kis senki levelet írjon a többinek. Tudom ostoba voltam és ez ma is zavar.

Egyik barátomnak viszont írtam. Vele voltak hullámvölgyeink. Nem tudom milyen barátnak tartott... Azt hiszem sosem álltam az erkölcsi magasságokban... De ő nekem nem írt vissza.

Nem bírom elviselni az életet olyan hosszú időn át, ha ezek a kétségek fognak továbbra is gyötörni... Na megyek, kínoz a fejfájás... Furcsa ember vagyok? Szerintem sok embert kínoz ez az érzés, mindenesetre ez volt az egyik énem...

Egy őrült naplója - Prológus

Hellóka! ^.^

Először stressz levezetés céljából hoztam létre a blogot, majd lehet, hogy arra is használni fogom, de azt hiszem, hogy nem korlátozom le magam, de csoportosítani fogom a blog bejegyzéseimet. :) Így azért majd rendet tudok tartani az internetes naplómban. :)

***

Van egy gyönyörű mű, amiből készült egy szintén értékes és varázsol musical, ez pedig nem más mint Victor Hugo: A Párizsi Notre Dame című regényéből született musical, a Notre Dame-i toronyőr. Szeretném veletek megosztani az egyik gyönyörű dalát, ami a "Belle", azaz harang névre hallgat! ^^

* B e l l e *

* B e l l e *

Tegnap megtaláltam a ZENESZOVEG.HU-n a magyar szövegét is, azt is beillesztem ide:

"A Belle szövege"

Quasimodo /Bot Gábor/:

Szép.
Földöntúli báj, mit benne látok én.
Hogyha táncol, eggyé válik Föld és az Ég -
a szárnyát bontva szállna messzi táj felé,
szabad szívét nem éri így bűnös kéz.
Áttáncolsz minden álmon, szép cigány leány!
Oltalmat nem ad többé már a Notre Dame.
Lásd,
kit rabul ejt egyszer a bűbájos varázs;
élete nem lesz más: csak bűnök és csalás.
Ó, Lucifer, oldozz fel esküm alól ma!
Csak egyszer fonjon át karom, Esmeralda…


Frollo /Egyházi Géza/:

Szép,
kecses női test, ám lelke ádáz vad.
Elvesztem és Isten is magamra hagy!
A szégyen bánt, de vágyam torz; hatalma nagy -
nincs olyan ima, mely nekem nyugalmat ad.
Az összes földi bűnt magadban hordozod,
a földre vétkem végtelen poklot hozott.
Kell,
bármilyen feslett lelke, fakó, fénytelen;
csak buja bűnös álmot lát benne szemem.
Ó, Notre Dame; oldozz fel esküm alól ma!
Dús kerted fájón vágyom én, Esmeralda…



Phoebus /Szemenyei János/:

Szép,
szeme oly sötét és tiltott kéjjel telt;
kihez férfikéz tán még nem érhetett.
A szívem fáj, amikor rám se néz szeme,
bár hozzá érnem, tudom, még nem lehet.
Oltár elé veled így, mondd, hogy állhatnék,
míg érte szívem forró, bűnös lázban ég?
Mondd,
hogy ellenállnom neki miért oly nehéz?
Szerelmed miért lett egyszerre túl kevés?
Ó, Fleur-de-Lys, én látod, esendő vagyok!
Esmeralda, csókot már csak tőled várok…


Együtt:
Szép cigánylány, áttáncolsz minden álmomon!
A Notre Dame nem más, csak kínzó fájdalom.
Lásd,
kit egyszer rabul ejt a bűbájos varázs,
élete nem lesz más, csak bűnök és csalás.
Ó, Lucifer, oldozz fel esküm alól ma!
Csak egyszer fonjon át karom, Esmeralda!
Esmeralda…

És itt magyarul meg is hallgathatjátok: Belle magyarul

(Kicsit máshogy éneklik, de mind a kettő szép, bár a francia szerintem a legszebb. *^_^*)

Puszi, legyetek jók, megyek sütni! :-)

ReiNIE