És ámulok, hogy elmúlok...
Nem értem a mostani napokat, felülemelkednek rajtam. Olyan az életem, mintha aludnék egy nagyon mély, fejben rendkívül csendes álmot. Elvesztettem a gyeplőt... Szépen lassan csúszott ki a kezemből...
Fogalmam sincs mit tegyek. Most voltam 4 hónapos munkanélküli - nevetséges évforduló, igaz? Szerintem inkább elkeserítő... Annyira igyekszem a felszínen maradni, de nem tudom kikapcsolni az állandóan belém ütköző és rám ragadó problémákat... Mindenkinek a problémája az én nyakamban is van, nem csak azért, mert rám rakják, nem mindig van így, hanem mert felveszem, mert felelősséget érzek, de mégis... Annyira telítődtem, hogy az agyam hallgat. Érted!? Érted ezt!? Hallgat! Néha csendben tűr, megtörten, ahogyan a szívem is. Miért nem szól hozzám senki bentről...
Ez a legfájóbb, hogy belül csend van... Nincs lüktetés, nincs élet... Halál vagy a maga kegyetlen csendes, méltóságteljes valójában.
Éreztél már olyan automatikusságot, hogy nem gondolkodsz, de folynak ki a szavak a szádon. Ha nem is mindig a megfelelőek... Én annyira igyekszem kitölteni magamban az űrt... De ... nem megy, egyedül nem. De hát senki nem veheti fel helyettem az igát...
Mindig más problémáival vagyok körülvéve, mindig aggódom valamiért vagy valakiért... Olyan rossz barátnak érzem magam... És azt hiszem az is vagyok.
Gyerekkoromban, mikor lettek barátaim mindig elköltőztünk és én a szégyen és a távolság miatt nem írtam nekik. Azért szégyelltem magam előre is hogy ki fogják nevetni a soraimat, pedig miért nevetnék? És csekélynek éreztem magam ahhoz az univerzumban, hogy én, a kis senki levelet írjon a többinek. Tudom ostoba voltam és ez ma is zavar.
Egyik barátomnak viszont írtam. Vele voltak hullámvölgyeink. Nem tudom milyen barátnak tartott... Azt hiszem sosem álltam az erkölcsi magasságokban... De ő nekem nem írt vissza.
Nem bírom elviselni az életet olyan hosszú időn át, ha ezek a kétségek fognak továbbra is gyötörni... Na megyek, kínoz a fejfájás... Furcsa ember vagyok? Szerintem sok embert kínoz ez az érzés, mindenesetre ez volt az egyik énem...
